Az ördögbot története

Először egy kis magyarázat: A zsonglőrbotokat, amiket nálunk találsz, hivatalosan virágbotnak hívják, de Magyarországon ördögbotként terjedt el, ezért mi is ekként hivatkozunk rá.

„Hivatalosan” ördögbotnak azokat a zsonglőrbotokat hívják, melyek minden esetben merevek, a közepükön vékonyabbak és a végein nincsenek bojtok. Ezek legtöbbször a tapadós borítást is nélkülözik (lásd a képet lentebb). A tapadós felülettel, bojtokkal és (sok esetben) rugalmas anyagból készült zsonglőrbotokat pedig „hivatalosan” virágbotnak nevezik. Utóbbival jellemzően sokkal könnyebb játszani, s ezért is használják jóval többen a virágbotot ☺ (ezt készítjük mi is, csak ugye ördögbotnak hívjuk, mivel mindenki ezt teszi).

virágbot (felül), ördögbot (alul)

Több ezer évvel ezelőtt

A legelterjedtebb teória szerint a zsonglőrködés, s ezzel az ördögbotozás is az ókori Ázsiában és Afrikában vette kezdetét. Vitatott, hogy pontosan mikor, de minden bizonnyal több ezer évvel ezelőtt Kínában, Indiában és Egyiptomban találták ki először.

Kínában „hua kun”-nak nevezték el az eszközt, ami virágbotot jelent. Bambuszból készítették és szövettel fedték be, egyenes botok voltak, bőrből készült virágokkal mindkét végükön. Eleinte a táncaikhoz használták az eszközt, de mint minden jó és hasznos dolog, ez is eljutott a katonasághoz. Nekik tréningként olyan készségek elsajátításában segített, ami a háborúkban, csatákban elengedhetetlen volt: türelem, szabályok betartása, kézügyesség, mozgáskoordináció, reflexek, … . (Egyesek szerint még Marco Polo is látta ezt a játékot későbbi utazásai során.)

Az ókori Ázsiából valószínűleg a Selyem Úton keresztül jutott el az ördögbot először Európába (és talán Afrikába is).

Az egyiptomiaknál az ördögbotozás vallási ceremóniák alkalmával volt meghatározó: egy sírboltban például egy körülbelül 3000 éves fa botot is találtak. A sírbolt falán lévő képekből pedig kiderült, hogyan játszottak az egyiptomi nők a bottal, amik igencsak másként néztek ki, mint a mai ördögbotok. Egyszerűbb, mintázat nélküli, citromfából készült, közepükön vékonyabb botok voltak, végeiken labdaszerű díszekkel/ súlyokkal.

Középkor

A középkorban, mint megannyi más remek ókori találmány és tudás, az ördögbot is a feledés homályába veszett. Információnk legalábbis alig van arról, hogy mikor, hol és kik készítették és használták ez idő tájt. Egyes források a középkor végi reneszánszhoz kötik európai felbukkanását, de erre nem sok konkrét bizonyítékot lehet fellelni. 

Ami viszont biztos, hogy az őslakos amerikai indiánok zsonglőrbotjairól van ez időből tudomásunk. Ők természetes anyagokból (fából és bőrből) készítettek az ördögbotjaikat és szertartásaikhoz, valamint szórakozásként használták. Valószínűleg ők voltak az elsők, akik meggyújtották az ördögbot végeit, hogy az még varázslatosabb látványt nyújtson.

18. – 19. század

A középkori eltűnést követően a 18. századig kellett várni az ördögbot ismételt európai felbukkanására. Tudomásunk van róla, hogy egy bizonyos, Lord George Earl Macart hozott ekkor magával egy ördögbotot Kínából. Ezt követően az indiai Samme testvérek mutatták be Európában ördögbotos tudásukat a 19. század elején.

Ezek után, a 19. században már egyre több helyen bukkant fel az ördögbot, mint cirkuszi kellék. Azonban még ekkor is csak úgy mint egy kevesek számára elérhető, varázslatos eszköz, s nem úgy, mint egy közismert és sokak számára elérhető játék.

20. – 21. sázad

Miután Európában egyre ismertebbé vált a „botozás”, végül az USA-ba és Ausztráliába is elindultak a zsonglőrök, és bemutatták tehetségüket, ami a televízió megjelenésével egyre egyszerűbbé vált. Így jóval nagyobb közönség számára vált ismertté a játék, ám az első nagy Boom-ot, csak a az 1960-as évek hippi korszaka hozta el. Ekkor zsonglőr- és szórakoztató eszközként ismerhette meg szélesebb közönség; először az USA-ban. Az egész világon pedig az 1990-es években kezdte meg újabb hódító útját, – elsősorban – mint készségfejlesztő játék.

 Fura, hogy helytől és időtől függetlenül mennyi szerepet betöltött már ez az egyszerű játék 🙂

Ma elsősorban a gyerekek a célközönség, s a mai szettek már üvegszálból, gumiból és szilikonból készülnek. A modern botok (mint az XtremestiX) valójában tehát ördögbotok, annak ellenére, hogy sokan még örögöbotként ismerik őket. 

Érdekesség: Annak ellenére, hogy az ördögbot eredetileg Kínából származik, náluk mára szinte teljesen feledésbe merült, míg a szomszédos Japánban sokkal ismertebb és elterjedtebb manapság.

Az elnevezés kálváriája

A legelterjedtebb nézet szerint az „ördögbot” elnevezés a görögöktől származik. „Dia ballo” görög jelentése: dobni valamit, aztán elkapni. A “dia ballo”-ból pedig egy félrefordítással jutottunk el a „diabolo” szóig, ami latinul ördögöt jelent. Innen pedig már csak egy apró lépés volt, hogy ördög bot-nak nevezzék el. Egy másik történet szerint az „ördög” nevét onnan kapta, hogy a produkciót csak úgy tudták végrehajtani, ha valaki eladta a lelkét az ördögnek. Mások pedig azt mondják, hogy ez csak egy legenda, és csak azért hívták „ördögnek”, mert ördögien nehéz volt elsajátítani a játékot. Ma ördögbotnak azt a botot hívjuk, amik a közepükön vékonyabbak, a végein nincs bojt és merev anyagból készülnek.

Az a változat, aminek a végein akkoriban labdák voltak – ami magát a bot esését lassabbá, a vele való egyensúlyozást pedig egyszerűbbé tette – ma „hivatalosan” virágbot néven ismert: később ugyanis egyre inkább úgy néztek ki a „labdák”, mint egy virág.